Dunaújváros MJV. Horvát Nemzetiségi Önkormányzata

Évről évre, már hagyományként rendezik meg Dunaújvárosban a Nemzetközi Fúvószenekar és Mazsorett találkozót. Az esemény egyik szervezője  Markovics Sándor a dunaújvárosi Horvát Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, aki négy évtizede dolgozik a helyi fúvósok mellett is. A rendezvény kapcsán, a Dunaújvárosi Hírlap  készített interjút az elnökkel. Az interjú ugyan nem friss, de mindenképpen aktuális és helyet kell, hogy foglaljon a DUH honlapján.
 
-Megpróbálok időt szakítani a beszélgetésre, de van elfoglaltságom bőven, hiszen akad még tennivaló a találkozó előtt - mondta Sanyi bácsi a telefonba, amikor felhívtuk, mikor is tudnánk összefutni. Végül a horvát kisebbségi önkormányzat irodájában - ő a szervezet elnöke is - futottunk össze, de ott is nagyüzem volt. Mi másról, mint a fúvósok és mazsorettek találkozójáról egyeztettek a jelenlévők. Markovics Sándort nagy paksaméták között jegyzetelve találtuk, de hamarosan szabaddá tette magát.
- A Dunaújvárosi Fúvószenekar és annak elődjei hosszú évekig járták az országot, a nagyvilágot, de mi soha nem rendeztünk összejövetelt. Egészen 1996-ig. Előtte Csepelen vettünk részt egy komoly fesztiválon, ahol a horvátországi rijekaiakkal találkoztunk. Tulajdonképpen ott született meg a gondolat, legyen a városban is hasonló esemény, Szőke Istvánnal így hoztuk tető alá az első rendezvényünket. Emlékszem ezen mi, és a rijekai csapat vett részt, de mazsorettek is voltak már akkor. Amúgy a horvátokkal remek kapcsolatot alakítottunk ki, például öt éve a fellépésünket élőben adta a zágrábi televízió, fogadott minket a főpolgármester is. Nem szeretek szerepelni, de amikor valahogy kiderült: beszélem a nyelvüket, mindenki, a sajtó is rám szállt . Szintén pár esztendővel ezelőtt Belgárdban jártunk, a főutcán magyar és szerb zászlókkal a kezünkben vonultunk végig, ami nem kis eseménynek számított. Ugyanis akkoriban nem voltak ritkák az etnikai villongások a Vajdaságban. Ennek ellenére - mert ugye értettem mit beszélnek a körülöttünk állók - egy rossz szót nem szólt senki, sőt, megtapsoltak minket az emberek. Az is különös élmény volt, hogy mi játszhattuk el a szerb himnuszt - elevenítette fel a kezdeteket Sanyi bácsi, amelyhez a fejében lévő történetek sokaságából is rögvest csatolt párat.
Majd így folytatta:
- Azután évről-évre egyre többen lettünk. Állnak mögöttünk támogatók, köztük az önkormányzat, a horvát és a szerb kisebbség, s még sokan mások. Ám az anyagiak mindig meghatározzák a keret, a vendégül látott zenekarok számát. Azért mára egy látványos eseménnyé nőtte ki magát a fesztivál. A mazsorettek pedig manapság elengedhetetlen kísérői egy ilyen felvonulásnak, látványosak, csinosak. Azért arra figyelünk: a visszatérők mellett mindig legyenek új fellépők is. Ilyen lesz ezúttal a Zenicáról érkező bosnyák fúvószenekar, akik az ottani vasgyár égisze alatt futnak. Emlékszem 1985-ben az ottani cégnek nagyon jó kapcsolata volt az itteniekkel. De a zenén kívül lesz táncház is, a helyi szerb és horvát csoport lép fel, egy orosz delegáció mellett.
Amikor felvetem a többek által csak Papának szólított - divatosan mondva - koordinátornak, honnan a kitartás, immár negyven éve, az első mondata ez:
- Engem kötelez a Dunaújvárosért Díj, arra késztet, hogy ezért a településért továbbra is tegyek. Akár a zenekar mellett, akár mint kisebbségi képviselő, de nem hiszem, hogy számon tartják, hány éve csinálom. Szóval, mindig vannak új célok, amiket szeretnénk elérni. Azért azt nagyon fontos kiemelnem, én egy nagybetűs csapatnak vagyok az egyik tagja. Egymás nélkül ez nem működne, sok önzetlen ember munkája kell ahhoz, hogy ilyen eseményeket tudjunk tető alá hozni.
Lassan búcsúzunk, de Sanyi bácsi még visszatart. Elárulja: szeretne jövőre egy olyan nemzetiségi napot összehozni, ahol egy bunyevác verset adnának elő, mintegy a bunyevác szózat rangjára emelve azt. A karnagy, Balogh Zoltán a zenei részét készíti el. A vers szerzője egyébként egy Korcula szigetén élő apáca, őt is elhívnák. Meg az is milyen jó lenne, ha a zenekar többször kiülne mondjuk a mozi elé, és szórakoztatná az arra járókat. Azt is látható büszkeséggel árulja el: megalakult a Dunaújvárosi Fúvósok Egyesülete, a cégbíróságon most zajlik a bejegyzés. Ennek keretében is a hagyományokat szeretnék majd ápolni...
- Egy pillanat, van még egy segítőnk, igaz már az égből, akit szeretnék megemlíteni. Dr. Miskolczi Lászlóról van szó, aki 1977-ben alapítója volt a délszláv klubnak. Ő csábított engem ide, a horvát közösségbe is. Sajnos tavaly elment, de szerintem ő is örömmel nézi odafentről a mai és holnapi eseményeket - zárta beszélgetőpartnerünk. Ezután elnézést kért, hogy nem kísér ki minket a bejáratig, de folytatnia kell munkáját, hiszen mindennek tökéletesnek kell lennie - ilyen egy nyolcvankét esztendős lokálpatrióta...
Forrás:http://duol.hu/hetvege/negyven-eve-aktivan-1075264